Pages Menu
Facebook
Categories Menu

Montessori nevelés

 

“Segíts nekem, hogy magam csinálhassam!”

 

A Montessori pedagógia célja nyugodt, békés légkörben, egymással toleráns, segítőkész, tevékeny gyermekek nevelése. A pedagógus magatartásával és az általa kialakított környezettel biztosítja az egészséges életvitelt, a gyerekek szocializációját, képességeik differenciált fejlesztését, érzelmi világuk gazdagítását, a szép iránti vonzalmuk erősítését.

A gyermekek a gyakorlatban sajátítják el az együttélés, az egészséges életmód, a környezet védelmének szabályait, a rend szeretetét. Fontos a gyermek függetlenségének biztosítása is, ami csak akkor lehetséges, ha megtanulja önmagát ellátni.

 

munkássága

 

Maria Montessori (1870-1952) Olaszország első orvosnőjeként, Róma pszichiátriai klinikáján kezdte pályafutását. Ott találkozott fejlődésben elmaradt és fogyatékos gyermekekkel. Munkája során feljegyzéseket készített a gyermekekről, hogy miként tanulnak, hogyan boldogulnak mindennapi tevékenységeik során. Montessori a hagyományos pedagógiai módszerek hibáját abban látta, hogy a pedagógusok nem ismerik igazán a gyerekeket. 1907-ben nyitotta meg első intézményét, a „Casa dei Bambini-t” a „Gyermekek Házát”. Intézményeiben biztosította a szabad tevékenység lehetőségét. Hangsúlyozta, hogy minden gyermek egy önálló egyéniség, eltérő ütemben fejlődik, egyéni nevelési módszereket igényel.

Mária Montessori vezette be intézményeiben a gyermekekhez méretezett bútorokat és környezetet.  A játékok elérhető helyre kerültek, így megnyílt a gyermekek előtt a szabad választás lehetősége. A játékok már nem elzárva, csak az óvónő által elérhető helyen, hanem nyitott polcokon voltak elhelyezve. A gyermekeknek szüksége van az aktivitásra, az önálló munkavégzésre. Minél jobban függnek a felnőttek segítségétől, annál nehezebb a mindennapi élet tevékenységeit saját maguknak ellátni. Montessori ezt felismerte, és módszerében folyamatosan épít a gyermek önálló tevékenykedtetésére.

A „Casa dei Bambini” megnyitását követően, Montessori Mária országában és Európa szerte tanfolyamokat, előadásokat tartott módszere megismerése és terjesztése érdekében.  Pedagógiája az Amerikai Egyesült Államokban is ismertté vált.

 

mont_ kollázs

 

 

Montessori meggyőződése volt, hogy a gyermekek saját tevékenységük, tapasztalataik által tanulnak, tesznek szert alapvető ismeretekre, problémamegoldó gondolkodásra. A Montessori pedagógia egyik alapelve éppen ezért a gyermekek önálló gondolkodásra, döntésre, felfedezésre nevelése.

A Montessori módszerben a gyermek tudásának forrása nem a pedagógus, hanem a gyermek saját tevékenysége során szerzett tapasztalat. Az óvónőnek más, ugyanilyen fontos szerepe van: ő a gyermek segítőtársa, aki megfigyel és segít, de mindig csak akkor és annyit, amennyire szükség van. A pedagógus tehát mindig ott van a háttérben, a gyermek bármikor fordulhat hozzá segítségért, felvilágosításért, kellékekért.

 

A Szeretet, mint a kreativitás forrása

mont3

 

Montessori szerint az egész óvoda életét át kell hassa a szépség és a szeretet. Nagy odafigyeléssel olyan környezetet kell kialakítani a gyermek körül, amelynek felszereltsége biztosítja örömteli játékát, fejlesztését, ismeretszerzését – általa szabadon választott játékos tevékenység által.

Az óvónők legfontosabb feladata az érzelmi nevelés, melynek keretében gondozás közben is meg kell teremteni a szoros kapcsolatot, a testi kontaktus örömét, a szeretetteljes kapcsolat pozitív élményét. A gyermekeknek a pedagógusok minden tettében a gondoskodás és szeretet megnyilvánulását kell érezniük.

 

A Gyermek, mint Egyén

mont4

A Montessori pedagógia a gyermekben meglévő adottságok kibontakoztatására törekszik. A gondozási feladatoknál az óvónők mindig figyelembe veszik a gyermek egyéni helyzetét, szükségletét, életkori sajátosságait, otthoni szokásait. Minden egyes gyermek saját fejlődési ütemében halad, teljesítményét saját előző teljesítményéhez mérik és értékelik. Nem az eredmény a fontos, hanem az igyekezet. Az óvónő sohasem ad negatív visszajelzést, így nem kelt a kicsiben kudarcélményt, ugyanakkor figyeli a legkisebb sikert is és együtt örül annak a gyermekkel.

Esztétikus, inspiráló környezet

mont5

 A Montessori módszerben kiemelt szerepe van a környezetnek. Az óvodai csoportszoba mindig szép, világos, gondosan elhelyezett dísznövényekkel, akváriummal vagy terráriummal, sokszor terepasztallal felszerelt – összességében tehát jókedvet, derűt sugárzó, ahová a gyermekek szívesen mennek be reggelente.

Az esztétikum megvalósításához ugyanakkor elengedhetetlen a rend, vagyis az, hogy minden eszköznek és játéknak legyen állandó helye. A csoportszoba kialakítása szintén nagyon lényeges: egy Montessori óvodában mindig kellő tér áll a gyermekek rendelkezésére a játékhoz, van külön olvasó-sarok és olyan “kuckós” kialakítású terek, ahová a kicsik elvonulhatnak, ha hangulatuk vagy a végzett tevékenység úgy kívánja.

 

“Minden gyermekben megvan a cselekvési vágy és a világmindenség megismerésének igénye, csak annak kibontakoztatását kell elősegíteni.” 

 

A Montessori pedagógia úgy tartja, hogy a gyermekek nevelése, fejlesztése szempontjából a vegyes életkorú csoportok az ideálisak, mert így a kisebb gyermekek tanulhatnak a nagyobbaktól, a nagyobbakban pedig – a kisebbeket tanítva, kérdéseiket megválaszolva – jobban tudatosulnak a már megszerzett ismeretek.

A természet ismerete és szeretete, a környezet védelme minden Montessori csoportban nagy hangsúlyt kap.

A Montessori óvodai élet elmaradhatatlan része, a gyermekek egyik kedvenc tevékenysége az úgynevezett csendjáték, amely nagy jelentőségű az önfegyelem fejlesztése, a szép és harmonikus mozgás, s nem utolsó sorban a közösségi magatartás kialakításának szempontjából.

A nevelésben kiemelt figyelmet kap a beszédkészség fejlesztése és a szókincs folyamatos fejlesztése, sok-sok beszélgetés, irodalmi művek felolvasása, szerepjátékok által.

 

 

 

 

Forrás: B. Méhes Vera – Magyarországi Montessori Óvodai Program