MONTESSORI

“Segíts nekem, hogy magam csinálhassam!”

A Montessori pedagógia célja nyugodt, békés légkörben, egymással toleráns, segítőkész, tevékeny gyermekek nevelése. A pedagógus magatartásával és az általa kialakított környezettel biztosítja az egészséges életvitelt, a gyerekek szocializációját, képességeik differenciált fejlesztését, érzelmi világuk gazdagítását, a szép iránti vonzalmuk erősítését.

A gyermekek a gyakorlatban sajátítják el az együttélés, az egészséges életmód, a környezet védelmének szabályait, a rend szeretetét. Fontos a gyermek függetlenségének biztosítása is, ami csak akkor lehetséges, ha megtanulja önmagát ellátni.

Maria Montessori (1870-1952) Olaszország első orvosnőjeként, Róma pszichiátriai klinikáján kezdte pályafutását. Ott találkozott fejlődésben elmaradt és fogyatékos gyermekekkel. Munkája során feljegyzéseket készített a gyermekekről, hogy miként tanulnak, hogyan boldogulnak mindennapi tevékenységeik során. Montessori a hagyományos pedagógiai módszerek hibáját abban látta, hogy a pedagógusok nem ismerik igazán a gyerekeket. 1907-ben nyitotta meg első intézményét, a „Casa dei Bambini-t” a „Gyermekek Házát”. Intézményeiben biztosította a szabad tevékenység lehetőségét. Hangsúlyozta, hogy minden gyermek egy önálló egyéniség, eltérő ütemben fejlődik, egyéni nevelési módszereket igényel.

Mária Montessori vezette be intézményeiben a gyermekekhez méretezett bútorokat és környezetet. A játékok elérhető helyre kerültek, így megnyílt a gyermekek előtt a szabad választás lehetősége. A játékok már nem elzárva, csak az óvónő által elérhető helyen, hanem nyitott polcokon voltak elhelyezve. A gyermekeknek szüksége van az aktivitásra, az önálló munkavégzésre. Minél jobban függnek a felnőttek segítségétől, annál nehezebb a mindennapi élet tevékenységeit saját maguknak ellátni. Montessori ezt felismerte, és módszerében folyamatosan épít a gyermek önálló tevékenykedtetésére.

A „Casa dei Bambini” megnyitását követően, Montessori Mária országában és Európa szerte tanfolyamokat, előadásokat tartott módszere megismerése és terjesztése érdekében. Pedagógiája az Amerikai Egyesült Államokban is ismertté vált.

Montessori meggyőződése volt, hogy a gyermekek saját tevékenységük, tapasztalataik által tanulnak, tesznek szert alapvető ismeretekre, problémamegoldó gondolkodásra. A Montessori pedagógia egyik alapelve éppen ezért a gyermekek önálló gondolkodásra, döntésre, felfedezésre nevelése.

A Montessori módszerben a gyermek tudásának forrása nem a pedagógus, hanem a gyermek saját tevékenysége során szerzett tapasztalat. Az óvónőnek más, ugyanilyen fontos szerepe van: ő a gyermek segítőtársa, aki megfigyel és segít, de mindig csak akkor és annyit, amennyire szükség van. A pedagógus tehát mindig ott van a háttérben, a gyermek bármikor fordulhat hozzá segítségért, felvilágosításért, kellékekért.

A Szeretet, mint a kreativitás forrása

Montessori szerint az egész óvoda életét át kell hassa a szépség és a szeretet. Nagy odafigyeléssel olyan környezetet kell kialakítani a gyermek körül, amelynek felszereltsége biztosítja örömteli játékát, fejlesztését, ismeretszerzését – általa szabadon választott játékos tevékenység által.

Az óvónők legfontosabb feladata az érzelmi nevelés, melynek keretében gondozás közben is meg kell teremteni a szoros kapcsolatot, a testi kontaktus örömét, a szeretetteljes kapcsolat pozitív élményét. A gyermekeknek a pedagógusok minden tettében a gondoskodás és szeretet megnyilvánulását kell érezniük.

A Gyermek, mint Egyén

A Montessori pedagógia a gyermekben meglévő adottságok kibontakoztatására törekszik. A gondozási feladatoknál az óvónők mindig figyelembe veszik a gyermek egyéni helyzetét, szükségletét, életkori sajátosságait, otthoni szokásait. Minden egyes gyermek saját fejlődési ütemében halad, teljesítményét saját előző teljesítményéhez mérik és értékelik. Nem az eredmény a fontos, hanem az igyekezet. Az óvónő sohasem ad negatív visszajelzést, így nem kelt a kicsiben kudarcélményt, ugyanakkor figyeli a legkisebb sikert is és együtt örül annak a gyermekkel.

Esztétikus, inspiráló környezet

A Montessori módszerben kiemelt szerepe van a környezetnek. Az óvodai csoportszoba mindig szép, világos, gondosan elhelyezett dísznövényekkel, akváriummal vagy terráriummal, sokszor terepasztallal felszerelt – összességében tehát jókedvet, derűt sugárzó, ahová a gyermekek szívesen mennek be reggelente.

Az esztétikum megvalósításához ugyanakkor elengedhetetlen a rend, vagyis az, hogy minden eszköznek és játéknak legyen állandó helye. A csoportszoba kialakítása szintén nagyon lényeges: egy Montessori óvodában mindig kellő tér áll a gyermekek rendelkezésére a játékhoz, van külön olvasó-sarok és olyan “kuckós” kialakítású terek, ahová a kicsik elvonulhatnak, ha hangulatuk vagy a végzett tevékenység úgy kívánja.

“Minden gyermekben megvan a cselekvési vágy és a világmindenség megismerésének igénye,
csak annak kibontakoztatását kell elősegíteni.”

A Montessori pedagógia úgy tartja, hogy a gyermekek nevelése, fejlesztése szempontjából a vegyes életkorú csoportok az ideálisak, mert így a kisebb gyermekek tanulhatnak a nagyobbaktól, a nagyobbakban pedig – a kisebbeket tanítva, kérdéseiket megválaszolva – jobban tudatosulnak a már megszerzett ismeretek.

A természet ismerete és szeretete, a környezet védelme minden Montessori csoportban nagy hangsúlyt kap.

A Montessori óvodai élet elmaradhatatlan része, a gyermekek egyik kedvenc tevékenysége az úgynevezett csendjáték, amely nagy jelentőségű az önfegyelem fejlesztése, a szép és harmonikus mozgás, s nem utolsó sorban a közösségi magatartás kialakításának szempontjából.

A nevelésben kiemelt figyelmet kap a beszédkészség fejlesztése és a szókincs folyamatos fejlesztése, sok-sok beszélgetés, irodalmi művek felolvasása, szerepjátékok által.