Miért más a Montessori módszer?
Montessori óvodába, iskolába lépve tágas, világos, rendezett tér fogad minket. A gyermekeket inspiráló környezet veszi körül, mely lehetővé teszi az önálló játékot, tanulást, munkavégzést. A nyitott polcok, szellősen elhelyezett, sokszínű eszközök a szabad választás örömét adják a gyermeknek. A legtöbb eszköz hagyományos, Montessori eszköz, azonban a területek sokszínűsége lehetővé teszi, hogy a pedagógusok és gyermekek új játékokat készíthessenek. Ezáltal folyamatosan frissíthető az adott terület, mindig az adott témához kapcsolódóan. A közösen végzett munka közelebb hozza a gyermekeket egymáshoz és a pedagógusokhoz is.
Ezzel szemben a legtöbb hagyományos intézménybe lépve egyszerű, kevésbé, vagy egyáltalán nem motiváló környezet fogadja a tanulásra, ismeretszerzésre vágyó gyermeket. Az eszközök hiánya szürkévé, egyhangúvá teheti a mindennapokat. Az adott pedagógus személyiségén múlik, hogy milyen környezet fogadja a gyermeket.
Az eszközök egy Montessori intézményben mindig a gyermekek igényeihez igazodnak. Mivel minden gyermek más, önálló személyiség, aktuális fejlettségi szintjük is eltérő. Ennek megfelelően a gyermekek bármelyik eszközt választhatják, kedvük szerint; önállóan, motiváltan tevékenykednek. A használat közben észrevétlenül szereznek ismeretet, tudást, minden tevékenység játék a gyermekek szemében. A játékra való vágy egész életünkben megmarad, csupán lehetővé kell tenni, hogy kibontakozhasson.
A hagyományos intézményekben legtöbbször irányított, kötött foglalkozásokon, tanórákon vesznek részt a gyermekek. A témát, és a felhasznált eszközöket a pedagógus választja meg, a tananyaghoz kapcsolódóan. A terem berendezése legtöbbször a frontális oktatási módszerhez igazodik, a gyerekek kooperációja, együttműködése kevésbé érvényesül.
Ezzel szemben a Montessori teremben a gyermekek kisebb-nagyobb csoportokban, úgynevezett mikro csoportokban, közösen tevékenykednek, megismerik milyen az együtt végzett munka öröme. Az asztalok, padok elhelyezése lehetővé teszi, hogy a pedagógus minden egyes gyermekkel, differenciáltan foglalkozhasson. Általános iskolában is nagy méretű szőnyeg áll a gyermekek rendelkezésére, szabadon mozoghatnak a teremben, egymásra és a pedagógusra figyelve.
Az önálló munkavégzés, a szabad választás öröme minden egyes gyermeket megillet, legyen óvodás, vagy iskolás. A tanulás, ismeretszerzés a gyermekek számára természetes. Ha a csoport, osztályterem, pedagógus nem képes motiválni, inspirálni a gyermekeket, a tanulás “nyűggé”, nem kívánt feladattá válhat.
A Montessori pedagógus személyisége melegséget, szeretetet sugároz. Nyitottan, érdeklődően fordul minden egyes gyermekhez. A szeretet, és az elfogadás érzése veszi körül a gyermekeket, ami a mindennapokat szebbé teszi. Egy szeretetteljes környezetben mind a gyermekek, mind a pedagógusok hatékonyabban tevékenykedhetnek.
A nevelő, oktató feladata, hogy segítse a gyermeket, igényeiknek megfelelően. Ha szükséges aktívan, a gyermek mellett van, vagy visszahúzódik, hagyja, hogy a gyermek önállóan végezze feladatát. Fegyelmezéskor a pedagógus mindig higgadt és megértést sugároz. Segíti a gyermekeket problémájuk megoldásában, ösztönzi őket az önálló konfliktus kezelésre, de a háttérben figyelemmel kíséri a történéseket.
A Montessori óvodák és iskolák lehetővé teszik, hogy a gyermekek kibontakoztathassák vágyaikat, engedi, hogy maguk fedezzék fel a világot, tevékeny, boldog gyermekkort éljenek meg, és ezáltal, kiegyensúlyozott, a világra nyitott felnőtté válhassanak.