Montessori Mária
„Arra taníts, hogy önálló lehessek, hogy büszke lehessek magamra! Hogy elgondolkozzam rajta, hogy képessé váljak rá, hogy eldönthessem, hogy véghezvigyem. Én magam! Mert ez az út vezet el a gyermeki lét végső céljához, a boldog felnőttséghez.”
Maria Montessori (1870-1952) Olaszország első orvosnőjeként, Róma pszichiátriai klinikáján kezdte pályafutását. Ott találkozott fejlődésben elmaradt és fogyatékos gyermekekkel. Munkája során feljegyzéseket készített a gyermekekről, hogy miként tanulnak, hogyan boldogulnak mindennapi tevékenységeik során. Montessori a hagyományos pedagógiai módszerek hibáját abban látta, hogy a pedagógusok nem ismerik igazán a gyerekeket. 1907-ben nyitotta meg első intézményét, a „Casa dei Bambini-t” a „Gyermekek Házát”. Intézményeiben biztosította a szabad tevékenység lehetőségét. Hangsúlyozta, hogy minden gyermek egy önálló egyéniség, eltérő ütemben fejlődik, egyéni nevelési módszereket igényel.
Mária Montessori vezette be intézményeiben a gyermekekhez méretezett bútorokat és környezetet. A játékok elérhető helyre kerültek, így megnyílt a gyermekek előtt a szabad választás lehetősége. A játékok már nem elzárva, csak az óvónő által elérhető helyen, hanem nyitott polcokon voltak elhelyezve. A gyermekeknek szüksége van az aktivitásra, az önálló munkavégzésre. Minél jobban függnek a felnőttek segítségétől, annál nehezebb a mindennapi élet tevékenységeit saját maguknak ellátni. Montessori ezt felismerte, és módszerében folyamatosan épít a gyermek önálló tevékenykedtetésére. A „Casa dei Bambini” megnyitását követően, Montessori Mária országában és Európa szerte tanfolyamokat, előadásokat tartott módszere megismerése és terjesztése érdekében. Pedagógiája az Amerikai Egyesült Államokban is ismertté vált.